Kezdetek...

Mint minden történet ez is egy életrajzall kezdődik.Lara vagyok és egyetemista.Bánom hogy megismertem,bánom hogy szerettem de ezen már nem tudok változtatni.Hát ez az én történetem:

Minden egy őszi napon kezdődött ahogy kiléptem az egyetemről  ,amikor Emmabarátnőm lépett oda hozzám:
-Szia Lara !
-Szia Emma-mondtam mosolyogva.
-eljösz velem a mai sugarloaf koncertre,van két jegyem és nincs kivel elmennem .
-Hát persze , ugyis rég voltam már szórakozni.
-Akkor találkozzunk a koncert bejáratánál  20:00-kor.
-Oké persze
Aztán mosolyogva továbbment.Mire hazaértem volt vagy 18:30...Gyorsan elkészültem és elindultam.Mire odaértem Emma már várt rám..Bementünk ..és elkezdődött életem  legnagyobb estéje. Valahogy aztán elöre kerültem Emma a háttérbe szorúlva tombolt... kihasználva az alkalmat minnél előbre tolódtam..és ott hirtelen ott voltam az első sorba.
Szabival szemben... Felhúzott a színpadra ...kissé lámpalázzal küszködve de végigtáncoltam az egész koncertet...Mindezek után a kulisszák mögött elkezdtünk beszélgetni Szabival...
-És mik a terveid-kérdezte elbűvölő modorral
-Hát divattervezőnek készülők még van 2 évem Aztán külföldre szeretnék menni..
- Az jó ...Egyszer elmehetnénk egyet kávézni-Habozott.
nyeltem egy nagyot , nem akartam elhinni ő mégis csak tóth szabi és velem akar kávézni!Nagy levegőt vettem és válaszoltam:
-Persze jól hangzik.
Megadtam neki a számom .utána beszált a kocsiba egy puszit dobott és a kocsi elindult .A lábaim remegni kezdtek  ahogy nem volt a közelembe , de tudtam hamarosan újra találkozunk.

Bemutatkozás

... Az egész egy MSN beszélgetésből indult. A május elseje hatása alatt állva felvetettem azt az ötletet hogy írjunk blogot, az új kedvencünkről : Tóth Szabiról. Nos, ha minden jól megy, akkor ezt a történetet fogjátok itt olvasni. Mit is írhatnék le magunkról... Tökölön élünk, sok más szerencsétlennel együtt, akik itt ragadtak. Tökölre járunk iskolába. Eddig élveztük egymás társaságát, a bulikat, de mivel eljött ez az év is, nem lehetünk többet együtt. Én vagyok a ballagó, Dori a ballagtató. Mint tudjuk a búcsú fájdalmas, de az emlékek még lehetnek szépek :) Ez a mi történetünk.

A képhez ennyit fűznék hozzá : Dorinának mindig le kell hajolnia hogy megöleljem :D